A legtöbb emberben a nyári táborok hangulata, esetleg valami strandon szerzett élmény ugrik be, nem is véletlenül, hiszen hazánkban leggyakrabban ehhez köthető ez a játék.
Én mindig is nagy pingpong rajongó voltam, ám bevallom, jobban szeretek játszani, mint amennyire tudok.
Ez persze sosem állított meg abban, hogy újabb és újabb meccsekre hívjam ki a barátokat, hiszen élveztem minden egyes játékkal töltött percet, még akkor is, ha nem én nyertem.
Ez a szenvedély csak fokozódott, amikor édesapám egy pingpongasztallal érkezett haza a közeli sportáruházból: innentől kezdve már családi eseménynek számított ez a játék.
Sokáig csupán ilyen szabadidős programként tekintettem rá, egészen addig, amíg meg nem láttam egy plakátot, melyen pingpong bajnokságra lehetett nevezni.
Meglepődtem, ugyanis az én fejemben abszolút nem sportként szerepelt ez a játék, pedig egyesek nagyon is komolyan űzik!
Gondoltam, kicsit jobban utánajárok szeretett tevékenységemnek, ugyanis illő tudnom róla megfelelő infókat, ha már egyszer ennyire imádom.
A pingpong története
A pingpong – vagyis hivatalos nevén asztalitenisz – már a 12. században is létező sport volt, legalábbis léteztek olyan játékok, melyek kísértetiesen hasonlítottak rá.
A mai formájában először a 19. században jelent meg, bár akkor még úri tevékenységnek számított: kiváló alternatíva volt ez a rangos embereknek a testmozgásra.
Ahogy a világ elkezdte megismerni ezt a sportot, fékezhetetlen hódításba fogott, és egyre elterjedtebbé vált Japánban, Kínában, Koreában, Európában is.
A növekvő népszerűség egyre inkább erősítette a pingpong versenysport jellegét, és a megmérettetések mellett megjelentek a sportszövetségek is, klubok is.
Magyarország az élvonalban!
El tudod képzelni azt, hogy egy egész tornacsarnok kiabálja egy magyar versenyző nevét egy nemzetközi rendezvényen?
Milyen érzés lenne, hogyha egy ilyen megmérettetésen az aktuális sztársportoló hazánk szülötte lenne?
Ha hiszed, ha nem, a pingpong esetén ez így volt, nem is kevés ideig.
Az első asztalitenisz-világbajnokságot 1926-ban tartották, és bizony a magyarok egyből az élmezőnybe törtek!
Csak hogy néhány óriási eredményt említsek: Barna Viktor 1929 és 1954 között 22 (!) világbajnoki címet szerzett!
Igen, jól olvastad, 22-t!
Emellett Szabados Miklós is elég keményen tolta a pingpongot, ugyanis neki 15 világbajnoki érmet sikerült összeszednie.
Szóval, akárhogy is nézzük, a múlt század közepéig nem igen volt vetélytársunk pingpong terén!
Sajnos változnak az idők
Mint minden, sajnos a pingponghoz való viszonyunk is változott.
Az 1950-es évektől kezdve sajnos japán vette át a vezető szerepet, mi (és a többi, korábban eredményes ország) sajnos teljesen háttérbe szorultunk.
Sőt, mostanra Ázsia oly szinten vette át a vezetést ebben a sportban, hogy a világranglistán csupán néhány európai versenyző látható.
A pingpong és az olimpia
Először én rendkívül meglepődtem, amikor kiderült, hogy a pingpongot csak 1988-ban vették fel az olimpiai játékok listájára, hiszen a népszerűségére való tekintettel sokkal korábbi dátumra tippeltem volna magamtól.
Az olimpiai szereplés óta sokat változtak a pingpong szabályai, de meglepő módon nem a versenyzők miatt, hanem a nézők kedvére akartak tenni az egyes változtatásokkal.
Rövidebbek lettek a mérkőzések, hogy ezzel is pörgősebb és izgalmasabb legyen a játék a közönség számára, továbbá növelték a labdaméretet, hogy a képernyőről is jobban lehessen látni azt a gyors játék közben.
Érdekes, hogy van olyan sportág, ahol nem a sportolók, hanem a nézők kedvére próbálnak tenni a különféle módosításokkal… de így legalább ezeket a meccseket nézni is izgalmas, a játékon pedig nem befolyásol negatívan a sok módosítás.
Mi a helyzet a rokonjátékokkal?
Nyilván felmerül a kérdés, hogyha a pingpong ilyen szinten magával ragadott engem, akkor mennyire rajongok az egyéb, asztalitenisszel rokon sportokért?
Na, vegyünk számba őket, és elmondom, melyikkel milyen a viszonyom.
Természetesen ez egy szubjektív beszámoló lesz, így senki ne vegye magára, ha neki eltér ettől a véleménye!
- Tollaslabda: kezdjük az alapoktól, vagyis a tollassal. Szinte nincs olyan gyerek, aki ne játszott volna ezzel, és ne bosszankodott volna még amiatt, hogy elfújta a szél a labdát. (Hát igen, bár a legtöbb gyerek kint játssza, ez nem feltétlen szabadtéri sport…) Megmondom őszintén, én a tollaslabdának nagyon hálás vagyok. Igaz, hogy sosem szerettem annyira, mint a pingpongot, ugyanis a tollasnál többet kell szaladni, de a tesiórán ez volt a legjobb alibi tevékenység, amit csak el tudtam képzelni. Sosem én voltam a diákolimpiák sztárja, így szabad játéknál egyből a tollasütők felé szaladtam, hogy egy szintén lusta barátnőmmel szépen ellógjuk a tesiórát különösebb megterhelés nélkül.
Annak ellenére, hogy mi kímélő tevékenységként tekintettünk rá, elég sokan vannak, akik ezt is versenyszerűen űzik. - Tenisz: az ütős játékok királya! A három említett játék közül ennek van a legnagyobb hagyománya világszerte, és a versenyek is ebben a sportágban a legnépszerűbbek nézettség szempontjából. Azt is ki kell emelni, hogy szerintem ez a legmegterhelőbb sportág a három közül, nem kicsi állóképesség és reakcióidő kell, ha valaki jól akarja csinálni. Én személy szerint soha nem mertem kipróbálni a teniszt, ugyanis rettenetesen félek a labdától. Míg a pingpong és a tollas egy békésebb, „kedvesebb” labdával játszott sport, addig egy teniszlabda istenesen fejbe tud vágni, ha nem jól játszol! Ettől függetlenül nagyon is becsülöm azokat, akik ebben is jeleskedni tudnak.
A pingpong otthonra is tökéletes kikapcsolódás
Nem muszáj az asztaliteniszt (vagy akár a tollaslabdát) profi szinten űzni, ha élvezni akarjuk.
Manapság már megannyi sportboltban elérhetőek különféle pingpongasztalok, amelyek tökéletesek egy otthoni mérkőzés lejátszására.
Az áruk is megfizethető, és ha egyszer beleinvesztál az ember, akkor hosszú-hosszú éveken szolgálja majd a gazdáját.
Itt is kiemelendő, hogy ha van lehetőség, inkább beltéren játsszuk ezt a játékot, ugyanis kint a szél könnyedén elfújja a könnyű műanyag labdát.
Mi ezt pont múlt hétvégén tapasztaltuk: édesanyám névnapján pingpongozás volt az egyik program, és a szél csúnyán beleszólt a játékba.
Vagyis nézőpont kérdése, hogy ki szerint volt probléma a kellemes fuvallat, ugyanis eleinte pont az ellenfeleim hátráltatta, aminek én nem voltam kifejezetten ellene.
Persze, ha igazságosak akarunk lenni, akkor a legjobb, hogyha egy garázsban, pincében állítjuk fel a pingpongasztalt, akkor nem foghatja ránk senki, hogy szabálytalanul játszunk.
Találd meg a megfelelő sportot!
Mint ahogy írásom elején is említettem már, sokan a pingpongra nem kifejezetten sportként tekintenek, de a versenyhelyzeteken kívül is lehet pozitív hozadéka.
A rendszeres pingpong javítja a koordinációt és a reakcióidőt, továbbá bőven biztosít annyi mozgási lehetőséget, amelyre egy átlagembernek szüksége van és jól is esik neki.
Ha még keresed a Neked való mozgásformát, akkor ne félj kipróbálni az asztaliteniszt!
Biztosan élvezni fogod, főleg, ha jó partnerekkel állhatsz majd neki játszani! Te mikor mész a pingpongasztalodért?